Publikációk

GALÉRIA AVATÓ ÉS KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ
Üvegszimfóniák
Az ólmozott üvegablak - Elhangzott az „Üveg az építészetben” című konferencián - Tölgyfa Galéria.
Vörös és kék tüzek - Benkő Mariann képeiről
Buczkó György térplasztikája a MOM-parkban
Dárday Nikolett budapesti kiállításának a megnyitójára
Erdei Sándor, Ferenczy Noémi díjas üvegművész 2005. évi budapesti kiállításának megnyitóján elhangzott beszéd
Horváth Márton Láz-Ul-Ások könyvének előszava
Jegenyés János üvegkapui, a fény diadalívei.
Köblitz Birgit és Szilcz Mariann munkáiról
Krajcsovics Éva képeiről
Mészáros Mari munkásságáról
Schrammel Imre kiállítására

Mészáros Mari immár negyedszázados üvegművészeti tevékenységének szellemi
tartalma a lelki folyamatok plasztikus megjelenítésének igénye és az ehhez
kötődő formaképzés pályája kezdettől napjainkig alig változott.

Munkáiban mindig az emberi test, vagy annak részeinek és a részek
organikus kapcsolatának ábrázolása a kiindulópont. Lírai hajlandóságú
arcok és torzók, testrészek gesztusai kapnak finoman kiegyensúlyozott
formát, üvegből készült szoborként, vagy röliefként. Az érzelem megmutatkozik
és keveredik az ösztönök és élmények által vezérelt, de racionális és
filozófiai elemeket is tartalmazó, folyamatosan egy irányba ható szobrászati
magatartással.

Ez azonban nem jelent szűk keresztmetszetű gondolkodásmódot, sem, tartalomban
sem formában. Már csak azért sem, mert az ösztönök és érzelmek szövevényes,
nehezen definiálható és értelmezhető megnyilvánulásainak, vizuális esztétikai
kérdés felvetésekbe foglalható izgalma, felelőssége és ezen belül a forma,
sík és tér problémák, átlátszó üveggel való összefüggéseinek és az üveg
alakíthatóságának technológia kutatása, olyan program egy művész számára,
amelynek nincsenek határai a képzeletben, és a formaképzésben.

Örök pezsgő és lüktető mozgatóerő ez, melynek érzelmi 'oka' szinte sugárzik
a hetvenes évek közepén Magyarországról indult, ma Hollandiában élő és a
nemzetközi üvegművészetben prominens helyet betöltő művész alkotásaiból.

Megmutatni a szeretet erejét, láthatóvá tenni az érzelmeket,
hogy az a gyakorlatban sokkal jobban érzékelhető és átélhető legyen.

Hosszú sajátos metamorfózison keresztül haladva alakulnak ki Mészáros
Mari szobrai, amíg elkezdhetik saját öntörvényű életüket. Víz és tűz
által vezérelt halmazállapot változások, az egymásba való átalakulás,
a hidegség és a forróság, a rejtőzködés és a kitárulkozás gyötrelme
és öröme váltogatja egymást. A sík üveglapok 800-900 Celsius hőmérsékleten,
tűzben, formákba olvadva lassan kihűlve változnak átlátszó, kristályszerű
alakzatokká, úgy, hogy közben megtartják és a fény által megmutatják
az átalakulás nyomait, anyagukban és szerkezetükben.

Az emberi testről leképzett, annak legfinomabb mintázatát is híven tükröző,
tűz poklával dacoló gipsz struktúrákat őriznek a vízszintes térkitöltés
gravitációs kényszere által a forma mélyedéseket kitöltő, a forma
domborulatokra rásimuló üvegrétegek. Vízként átlátszó optikai közegben,
éles, hegyes rideg felületek lágyulnak, hajlanak és tompulnak lekerekített
formákká. Levegőbuborékok rendeződnek fátyolos szalagot képező gyöngysorokba,
és hullámoznak át síkokon és tereken.

Jégkristályokba merevedett arcok, szerelmes tekintetek emlékét őrző,
csendesen lecsukódó szemek, érintésre, simogatásra vágyó tenyerek között
vagyunk. Ujjak záródnak és nyílnak, arcok, kezek és különböző testrészek
mozdulnak, indulnak meg egymás felé, és találkoznak az egymásrautaltság,
az összetartozás érzését sugallva ebben a hűvös közegben is.

Holtak maszkjai, emberi idomokat megjelenítő torzók, végtelen sötétségből
kiszabaduló méltóságot sugárzó más-más egyéniségű emberi arcok kerülnek
fénybe; töredezetten, hiányosan, régészeti leletek hatását keltve.
A találkozások és szétválások drámai ellentéteinek emlékpontjai szakadnak
fel és hatnak váltakozva, a múlt tanulságait hordozva.

Az élet és a hálál, az élet jelei és a halál disszonáns megnyilvánulásai
egyszerre vannak jelen, kettőségekkel és kétértelműségekkel telítve.

Ennek ellenére nincs hideg és negatív érzésünk.

A tárgyiasult örök pillanatokká szilárdult fagyos formákon áthallatszik,
átsugárzik vizuális szonettekbe szőve, egy mindig az életre reagáló,
meleg bensőséges hang. Ez a hang azért szól messze hangzón, hogy az
érzelmeknek és ezen keresztül az emberi cselekedeteknek egy jobb
minősége alakuljon ki és mutatkozzon meg.

Mészáros Mari szobrai horizontálisan születnek, izzó kemencében és
rideg üvegként kihűlt formában kerülnek vertikálisan rölief szerűen
fényfelületek elé, függesztve vagy nehéz gránittömbre helyezve a
lebegés és a súlytalanság látszatát kiváltva, különös kapcsolatot
teremtve a fénnyel.

Vannak, amelyek kinetikus effektusokat mutatnak, változnak napszakok,
évszakok szerint, tükröztetik, megsokszorozzák, növesztik a fényt,
transzparens mágikus kristálytömbként sugározzák szét a lélek mozgásait.
De vannak olyanok is amelyek sötét fekete gyöngyházfényűek
plasztikailag más dimenziókat képviselnek és csak az elvékonyodó
részeken átütő lila derengések sejtetik üveg voltukat.

A sötét arcok és torzók ősi erőket rejtenek, amelyek természeti
szépséggé alakulva játékos szellemes formákba rendezve kapnak
időtlenséget, hogy őrizzék az ösztönök és az érzelmek tisztaságát.

Mészáros Mari munkáit szemlélve a lélek olyan őszinte kitárulkozását
látjuk, amely nem törődik azzal, hogy hívők, vagy hitetlenek előtt áll,
szétosztja magát mindenkinek úgy, hogy ő megbonthatatlan képes maradni.
Üvegművészeti alkotásai érzelmi revolúciót gerjesztve, hirdetik, hogy
a lelkileg gazdagabb embereknek tágabbak a lehetőségeik, az összetartozás,
a szétválás, a kitárulkozás, a befelé fordulás örömöket és bánatokat
rejtő történéseiben.

Hefter László

2005. 02. 22.