Publikációk

GALÉRIA AVATÓ ÉS KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ
Üvegszimfóniák
Az ólmozott üvegablak - Elhangzott az „Üveg az építészetben” című konferencián - Tölgyfa Galéria.
Vörös és kék tüzek - Benkő Mariann képeiről
Buczkó György térplasztikája a MOM-parkban
Dárday Nikolett budapesti kiállításának a megnyitójára
Erdei Sándor, Ferenczy Noémi díjas üvegművész 2005. évi budapesti kiállításának megnyitóján elhangzott beszéd
Horváth Márton Láz-Ul-Ások könyvének előszava
Jegenyés János üvegkapui, a fény diadalívei.
Köblitz Birgit és Szilcz Mariann munkáiról
Krajcsovics Éva képeiről
Mészáros Mari munkásságáról
Schrammel Imre kiállítására

Ami engem érdekel, az egy eredetet sugárzó belső látvány,
ha úgy tetszik remegés, ami lehet pusztuló, vagy felvirágzó,
sárga fényekben felmagasztalódó vagy sötét holdas árnyaktól megrettenő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Erdei Sándor szobraiban az ember ábrázolása
absztrakt értékekkel párosulva, azoktól elválaszthatatlanul jelenik meg.
Bizalmat merít a régi klasszikus hagyományokból, amely ha megmutatkozik,
nem csökkenti az eredetiség szikráit, csak ragaszkodásnak tűnik egy
olyan erőforráshoz, ami kitágítja a mai dolgok értelmezését. A múlt
és jelen nem határolónak el, munkáiban a jelent mindenkor izgatja
a múlt, a jövő számára. Erdei Sándor szobrainak nagy része Torzó és
Portré, amelyet mint az emberábrázolás organikus alapformája számtalan
művész alkalmazott már formai kiindulópontként, sok fajta anyagban.
Ezek az alapformák kapnak új jelentés tartalmat a plasztikai
vonatkozások teljességének igényével, háromdimenziós formákban,
üvegből készülve. Szobrainak valamennyi mozzanata, legyen az felszíni
vagy belső struktúrákat megmutató, a fénynek van alárendelve.
Erdei Sándornál a fény az érzelem közvetítője. A fény, amint elragadó
gyengédséggel, gazdag életérzést sugározzon, filozófiai mélységeket
tükröztetve mutat meg nekünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem akarok beszélni a szakmáról,
a mesterség ismeretéről. Nem akarok beszélni az üveg átváltozásának
vegyi folyamatairól, a kivitelezés türelmes, szükséges és időigényes
apró munkájáról, a szorgalomról. Ezek mind legyőzhető, kézben tartható
folyamatok. Ami engem érdekel, és amire szeretném felhívni a figyelmet,
az túl van minden formai ügyeskedésen és felületi dekorativitáson.
Ami engem érdekel, az egy eredetet sugárzó belső látvány, ha úgy tetszik
remegés, ami lehet pusztuló, vagy felvirágzó, sárga fényekben
felmagasztalódó vagy sötét holdas árnyaktól megrettent. Ami engem
érdekel az az érzelem, ami sokszor szorongások és szomorúságok mögé
rejtőzik, de amit mégis az öröm irányit, mert csak az öröm irányította
kéz tudja megépíteni kifogyhatatlan energiával, a kék és arany mámorban
öltöző Kiszebabákat, amelyek plasztikai viszonylatokban épp olyan teljesek,
mintha élők és elevenek lennének.

Csak az öröm irányította kéz képes létre hozni a 'Menyasszonyt',
ami a forma és a plasztika nagyszerűsége, minden benne van, ami
a nőiesség lényege. Fényben derengő struktúrája öltözteti fel igazán.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A létezés legfontosabb gondolata a természet, amely formálható
de legyőzhetetlen. Fölismerhető, összefüggéseiben magyarázható
törvényein túl, van valami hódító jelentése felénk, emberek felé.
Erdei Sándor ennek a hódító természetnek, kőzeteket átalakító, elváltoztató,
elüvegesedő folyamatába helyezi gondolatait. Elfajult, átnemesített, tüzek,
vizek poklát átélt, lekopott, lecsendesedett gesztusok mozdulat töredékeit
tartalmazó torzókat mutat nekünk. Évmilliós természeti folyamatokban kialakult
anyag struktúrák mesterséges változatait hozza létre, utolérhetetlen
kreativitással, az alkotó folyamat fázisaiban. Ezekbe a plasztikai elembe
szövi bele a jelen pillanat varázsait, élményei lényegét, érzékenységét,
forma látását, emberi tulajdonságait. A saját lelkében lévő 'Istenérzést'
adja szobrainak 'fényként' és teszi azokat legyőzhetetlenné,
akár a természettel szemben is.

Ezer és ezer kérdés némul el, mintha már megoldódott volna. Olyan formák
alakulnak, amelyek érvényesek emberre, állatra, növényre, kőzetre, üvegre,
földre, tűzre, vízre, levegőre és mindenre, ami energiákat rejt.
És nem utolsó sorban, de szólnom kell még a portrékról. Több is lehetne
belőlük. Fontos mementók ezek, eligazító táblák, jelzést adnak az ember
világa felé, az ember felé, aki e világ fölött él, örül és bajlódik.
Különösen kedves nekem, a elkékült Petőfi és a törökméz illatú Kodály!
Nem azért mert alkalmat ad a meghökkenésre, hiszen mindent elmondtam már.
Mind kettőből átsugárzik valami elementáris és rejtelmes erő, múltunkból,
jelenünkből, magyarságunkból. Csak velük, kultúránkkal, és művészetünkkel
vagyunk azok, akiknek lennünk kell, maradéktalanul, küldetésünkben,
az 'üveghegyen innen'.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A művészet előbbre jár minden elmélkedésnél,
remélem mind az amit elmondtam nem hamisítja meg a szobrok jelentését.
Beszéljenek ők maguk, mutassák meg önmagukat közvetítők nélkül.
Nekünk az a dolgunk, hogy kinyissuk a lelkünket, halljuk meg azt a hívó szót,
ami a művészt is alkotásra késztette, engedjük magunkhoz, fogadjuk be
Erdei Sándor szobrait mert azok személy szerint nekünk szólnak.

Hefter László

2005. 02. 22.