Publikációk

GALÉRIA AVATÓ ÉS KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ
Üvegszimfóniák
Az ólmozott üvegablak - Elhangzott az „Üveg az építészetben” című konferencián - Tölgyfa Galéria.
Vörös és kék tüzek - Benkő Mariann képeiről
Buczkó György térplasztikája a MOM-parkban
Dárday Nikolett budapesti kiállításának a megnyitójára
Erdei Sándor, Ferenczy Noémi díjas üvegművész 2005. évi budapesti kiállításának megnyitóján elhangzott beszéd
Horváth Márton Láz-Ul-Ások könyvének előszava
Jegenyés János üvegkapui, a fény diadalívei.
Köblitz Birgit és Szilcz Mariann munkáiról
Krajcsovics Éva képeiről
Mészáros Mari munkásságáról
Schrammel Imre kiállítására

Tisztelt Hallgatóság
Sokan kérdezik napjainkban tőlem, hogy hogyan lettem színes,
ólmozott üvegablakokkal foglakozó üvegművész egy olyan időszakban,
amikor Magyarországon ez a művészeti ág (ez a 70-es évek) apatikus
állapotban volt. Az utolsó tapasztalt szakemberek meghaltak,
a műhelyek nagy része megszűnt. Nincsenek mesterek és művészek,
akiktől tanulni lehetne. Nincs színes üveggyártás, és nem lehet
alapanyaghoz jutni, amiből dolgozni lehetne.

Több válaszom is van erre a kérdésre,
de most a kedvenc válaszomat mondom el:
1./ Jelképesen benne volta Truffeot híres filmjében a 451 fok Fahrenheitbe,
amely Bradburry regényéből készült. Ott voltam a film végén abban az erdőben,
ahol mindenkinek egy könyvet kellett megtanulnia, kívülről szó szerint,
hogy fejében megőrizze, és tovább adja a jövő számára.
Mert az igazi könyveket bármelyik pillanatban elégethették.
Nekem az „Üvegművészet története és technikája” című könyv jutott.

Az üvegablak művészet az építészethez kapcsolódó díszítő művészet
természetesen a maga szuverenitásában, a belső tér dekorációjának eleme.

A színes üvegablak kívülről az architektúra része, az ablaknyílást zárja le.
Az épület belsejét is védi a külső időjárás káros hatásai ellen.
Fényét a belső térben szemlélővel ellentétes oldalról, hátulról kapva,
csak erős átvilágítás esetén fejti ki művészi hatását.
A színes piktúra része, annak egy változata.

Míg a falfestmény, vagy a falakon elhelyezett képek színeikkel és ábráikkal
magát a falat díszítik, csak közvetetten hoznak létre a belső térben
színességet, addig az üvegablak az épület belső levegőjét, atmoszféráját
színezi közvetlenül.

A színes üvegfelület a drágakövek ragyogását imitálva a bezúduló napfényt
bontja színeire, egy állandóan változó kinetikus hatásokat keltő fényjátékra.
Ez a fényjáték megjelenik a falakon, tárgyakon, a terekben mozgó embereken
és az építészeti architektúra, látvány effektusait is befolyásolja. Ezeknek
a fénytörténéseknek jelentéstartalmakat adhatunk és egy tág spektrumban a formai
játékok és a dekorativitás szintjeiről eljuthatunk szellemi megnyilvánulásokat
kifejező, gondolatokat közvetítő, tanulságokat tartalmazó ábrázolásokhoz is.

A színes, ólmozott üvegablakok színintenzitása, a színekké változott fény
fényizássa, összehasonlíthatatlanul, felülmúl minden más színes felületet.
Gazdagon, árnyaltan és kreatívan alkalmazható belső terek atmoszférájának
befolyásolására, vagy olyan a képzőművészet tárgykörébe tartozó egyéni műalkotás
létrehozására, amely egy belsőépítészeti tér igénye lehet.

A színes üvegablak anyaga mozaikszerűen egymás mellé helyezett színes, festett
üveg és az azokat összefogó ólomsín. Hatását elsősorban e két anyag állandóan
változó fénnyel való találkozása adja.

Az üvegablak művészet alkalmazott művészet. Témája, tematikája, formai
megjelenése mindig függ attól a környezettől, ahova kerül.

A technológia és a készítési technika közel ezer éves, de ez nem zárja ki,
hogy avatott kezekben, építész – művész összefogásával mai korszerű művek szülessenek.

Bátran merjék az építész kollégák alkalmazni az üvegművészetnek ezt a műfaját
ott, ahol a fényviszonyok megengedik, ahol tereket kívánnak elválasztani
egymástól, ahol nem kívánják, hogy a külső tér hatásai jelen legyenek,
ahol ……..és itt a végtelenségig folytathatnám. De ha nincs ötletük,
kérdezzék meg az üvegművészeket.

Az üvegablak művészet szellemi csúcspontjai időben nagyon távol esnek egymástól.
Több száz év is eltelik úgy, hogy az építészethez kapcsolódó díszítő művészetből
kiszorul ez a műfaj, vagy csak nagyon alárendelt szerepet játszik.

A gótikában a szellemi és fizikai erőfeszítések legfőbb mozgatója az a hit, amely
Isten felé fordította a lelket. Névtelenségbe, személytelenségbe és alázatba
burkolva hirdetik a katedrálisok építészei és kézműves mesterei a
„Mi Asszonyunk” Szűz Mária és Isten dicsőségét.

Az üvegablak Isten szavainak képmása. Oktat, tanít és történeteket mesél a
múlt szentjeiről, és példaképeiről, Istennek tetsző és nem tetsző dolgokról,
jóról és rosszról. Büntet és megbocsát, felemel és a szívébe fogad. Mindezt
végtelenül egyszerű eszközökkel teszi és olyan keresetlen bájjal bánik a színekkel,
a fénnyel és a rajzolattal, amely tökéletes formát ad tartalmának.

Az elkövetkező korokban, az építészetben más társművészeteké a prioritás.

Mire a XIX. első évtizedeihez érünk, az üvegablak művészet már rég nincs.
Sőt a mesterség is feledésbe merül. Romokban hevernek a katedrálisok,
csak hírmondónak marad egy-két gótikus üvegablak.

Az 1830-as évektől az építészetben a múlt értékeinek megmentése köztük a gótikus
katedrálisok felújítása általános programmá válik. Ezen belül természetesen
szerepet kap az üvegablakok restaurálása, rekonstukciója is. Fellendül az üveggyártás,
és Angliában feltalálják a gótikus üveg textúráját utánzó antiq üveget.

A restaurálási feladatok újra felfedezik az üvegkészítő és üvegfestő mestert,
a szakma rendkívül mértékben elterjed.

„Üvegablakot készítek bármilyen stílusban”; ez már a historizmus üvegablak készítő
mester jelmondata. Ekkor már a tradicionális műhelyek egész sora működik szerte
Európában és nem a restauráláson, hanem a kor idényeinek megfelelő üvegablakok
készítésén van a hangsúly. Az egyház a legnagyobb megrendelő, de a középületek
is gyakran kapnak ólmozott üvegablak díszítést. A technika tökéletessé fejlődik.
De látványában leginkább a klasszicizmus és romantika tematikája jelenik meg, szinte
festményszerűen az ablakok üvegfelületein. A fény, a színes üveg és az általuk keltett
különleges atmoszféra szépsége másodrendű kérdés.

De jönnek a Pre-Raffaeliták és a szecesszió…..művészóriásai és mind azt ami az üvegben
dekoratív lehetőség van, megmutatják. A Gótika óta először összhangot teremtve építészet
és üvegablak művészet között.

”Mi van a természet mögött, talán minden! talán semmi! Minden érti Ön! Cézanne ezzel a
mondatával a mélyebb megismerés, a dolgok lényegének feltárására buzdítja a művészetet.
Olyan új utak, lehetőségek megmutatója ő, amelyek a mai napig is hatnak, és hatással
vannak valamennyi művészeti ágra.
Az „izmusok” festő művészei közül sokan és jelentős üvegablakokat készítenek, amelyek
festményeik üvegre festett másolatai. De többen is megérzik, hogy itt valami mást is
lehetne csinálni. Az üveg lehetőségei, a színes fény által keltett hatások, formai
szempontból rendkívül gazdagon alakíthatók, és alkalmasak arra is, hogy egy építészeti
környezetben új távlatokat nyissanak művészetükben.

Az üvegművészek túljutva a szecesszió és art-deco tartalmi és formai gondolkodásán,
új utakat keresnek. Elindul egy olyan generáció a Bauhaus mozgalmával és azt követő
időszakban és ebben jelentős építészek is részt vesznek, amely felfogásában szemléleti
motivációiban a mai építészeti ólmozott üvegablak készítés kiinduló pontját jelentik.

Az üvegablak művészet végre egy spirális pályára kerül és generációról-generációra a
mester és a tanítvány folyamataiban az építészettel karöltve mind a mai napig megtalálja
a fejlődés, szellemi és technikai formáit.
A II. Világháborút követően a német és angol művészek vállalnak vezető szerepet e
művészeti ág fellendítésében. Az 50-60-as években az építészeknek és az üvegművészeknek
sikerült elérni, hogy a háborúkban elpusztult üvegablakokat ne rekonstruálják, hanem új
Autonóm művek kerüljenek a templomokba és katedrálisokba.
Közbe természetesen nagyon sok új egyházi jellegű épület épült, amibe az építész és az
üvegablak művész közösen valósíthatta meg, sokszor ugyan tematikai határokon belül az
ólmozott üvegről vallott elképzeléseit.
A 70-es évekre már egy erős nemzetközi üvegművész generáció van és működik együtt a kor
jelentős építészeivel az egész világon.
Ma az üvegművészeti alkotások jelentős része már nem szakrális munka, hanem középületekbe
kerül: bankokba, repülőtereken, oktatási intézményekbe, kórházakba, irodaházakba és
bevásárló központokban kerül.
Az üveg építészeti felhasználása szinte korlátlan. A régi és a modern technológiák olyan
lehetőségeket kínálnak, amely közül számtalan alkalmas művészeti felhasználásra.
Az ólmozott üveg csak egyezek közül és természetesen nem mindenhol és mindenkor alkalmazható,
de bizonyosan kibővíti azokat a lehetőségeket, amely egy építészeti teret bensőségessé,
kultúráltabbá és ezáltal emberibbé tehet.

Természetesen a művészetben, így az üvegablak művészetben a szabad akarat dönt: a szellemet
nem köti a gravitáció, valami egészen más is elképzelhető és megvalósítható.

Hefter László

2005. 02. 22.