Publikációk

GALÉRIA AVATÓ ÉS KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ
Üvegszimfóniák
Az ólmozott üvegablak - Elhangzott az „Üveg az építészetben” című konferencián - Tölgyfa Galéria.
Vörös és kék tüzek - Benkő Mariann képeiről
Buczkó György térplasztikája a MOM-parkban
Dárday Nikolett budapesti kiállításának a megnyitójára
Erdei Sándor, Ferenczy Noémi díjas üvegművész 2005. évi budapesti kiállításának megnyitóján elhangzott beszéd
Horváth Márton Láz-Ul-Ások könyvének előszava
Jegenyés János üvegkapui, a fény diadalívei.
Köblitz Birgit és Szilcz Mariann munkáiról
Krajcsovics Éva képeiről
Mészáros Mari munkásságáról
Schrammel Imre kiállítására

Kedves Krajcsovics Éva, kedves Atyák, kedves vendégek és diákok és kedves képek!

-Krajcsovis Éva képei erős lelki tettek, amelyekről nehéz beszélni.
Nincs az élőszónak olyan kifejező ereje, eszköze, amely képes lenne
vissza adni érzelmi atmoszféráját, szellemi mélységét,
bensőségességét magának valóságát.
-Ősi elemi szeretet ösztönök, mint az egymáshoz tartozás, a vágyakozás,
a remény, az érintés, a simogatás gesztusai oldódnak fel az élmények,
látványok és a színek összecsengéseiben.
-Fények és árnyékok, kitárulkozások és rejtőzködések vágyakoznak
köztes terekbe, majd onnan kilépnek, vetülnek síkokra, egyesülve,
átjárva egymást. Egymás energiáival sokszorozódnak, káprázat nélkül,
és rendeződnek egyéniségekké.
-Színes és színtelen, bölcs és szenvedélyes, hívő és gyarló gondolatok
születnek és halnak meg egyszerre, és lépnek szellemi szférákba,
lesznek feszülők, telítettek, tanulságosak és nagyon emberiek.
Lesznek türelmesek, önmagukban (fényességükben) bízók.
-A szeretet alakul szellemi energiává és ölt testet, egy ablak,
egy lépcsőház és szobabelső formájában. Tárgyak (székek, asztalok,
ablakok stb.) folytatnak bensőséges beszélgetéseket az egymáshoz
tartozásról, az érintésről, a megértésről, a vonzódásról, de a
taszításról is. A szeretet kontaktus mindenhol jelen van.
-A színek felelgető párbeszédében, valóság-érzetek alakulnak.
Az érzésgondolatok, képesek elérni szellemünket, azon keresztül
vezetni szemünket, megfogni kezünket.
-Gondolatait nem köti gravitáció, nem korlátozzák gátlások, érzelmi
ámokfutás ez, ami lerombol minden illúziót.
-A rendteremtés értelmes kényszere azonban mindig jelen van a vízszintes,
és függőleges ritmusokba rendeződő terek, síkok mindig szabadon átjárhatók
a képzelet számára. Nem csak ő sétál a képeiben, hanem minket,
nézőket is befogad.
-Krajcsovics Éva nem gondolati folyamatokból, nem a megérzések
értelmezéseiből, kiszínezéséből, nem szavakba foglalható logikai,
filozófiai, vagy költői lírai tartalmakból építi fel képteremtményeit,
hanem vizuális élményeiből.
-Számára mindegy hogy a gondolat egészen nagy, vagy az egészen kicsi.
Számára mindegy hogy képein a hétköznapi, tárgyak jelennek meg, vagy
élményei épületei, események tanúit, vagy azok részleteit.
-Mindig a látványból indul, ahhoz hozzáad, vagy abból elvesz.
Az élmények varázsait rendezi ösztönei szerint és alakítja képpé,
sajátos szín és formavilágához és a pillanat érzelmi benyomásaihoz igazítva.
Semmi sem előre „teljesen” eltervezett – minden akkor alakul, a vászon
előtt, ecsettel a kézben, örömökkel és szomorúságokkal áthatva. Minden
akkor teremtődik, abban a spirituális állapotban, és lesz igaz mindörökre.

Sok minden más átdereng (szó szerint) a színek és tónusok fokozatain,
számtalan alkalmat adva a rácsodálkozásra. Mindannyiunk számára tartogat
élményeket, váratlan felfedezéseket, elfogadást és elutasítást egyszerre.

-Ami engem érdekel, és amire szeretném felhívni a figyelmet, az túl van
miden formai ügyeskedésen, felületi látványon.
Ami engem érdekel, az egy eredetet sugárzó belső látvány, ha úgy tetszik
remegés, ami lehet (pusztuló vagy felvirágzó) tünékeny fényekben és árnyakban
felmagasztalódó, vagy holdas árnyaktól megrettent, falak mögé bújó tárgyakban
rejtőzködő.
-Ami engem érdekel, az az érzelem, ami sokszor szorongások és szomorúságok mögé
rejtőzik, amit mégis az öröm irányít és a belső kényszer, hittel szentesítve.
-Mert csak az öröm irányított kéz képes kifogyhatatlan hittel, szeretettel,
és közöny ellenesen, minden bámész pillantást kiszűrve, megmutatni nékünk belső
vívódásait, érzékeltetni velünk mind azt, amit a munka alatt él át, ami talán a
legfontosabb számára.
-Mert mégis csak az a fontos, hogy az ember beszéljen, beszéljen, írjon, írjon,
fessen, fessen, úgy ahogy lélegzik.
Ezer és ezer kérdés némul el, mintha már megoldódott volna, olyan formák
alakulnak, amelyek érvényesek emberre, állatra, növényre, ásványra, hegyre,
vízre, földre, levegőre és mindenre, ami energiákat rejt.
-Képei energiaforrások, a hit, az érzelem és a szeretet energiaforrásai,
amelyekre különösen szükségünk van a hétköznapokban és minden indulásnál
vagy új kezdeményezésnél.

A művészet előbbre jár minden elmélkedésnél.
Krajcsovics Éva képekkel fejezi ki magát, amely átível határokon, nyelveken,
szavakon és minden tudományon.
Nekünk nézőknek az a dolgunk, hogy kitárjuk a szívünket, halljuk meg az a
hívó szót, ami a művészt is alkotásra késztette.
Érezzük meg azt „emberünnepélyességet” „Istenérzést”, amelyet a képek
sugároznak. Habár tudjuk, hogy nem jön le közénk soha, hogy nem érinthetjük
meg soha, mégis biztosak lehetünk abban, hogy „lesz karácsony”.
A képek fontos mementók, nem válaszolnak kérdésekre, mégis eligazító táblák,
jelzőfények, jelzések az ember világa fellé, az ember felé, aki e világ felett
él – örül és bajlódik.

Csak a kultúránkkal, történelmünkkel, Istenhitünkkel és művészetünkkel vagyunk
azok, akiknek lennünk kell maradéktalanul küldetésünkben.

A kiállítást megnyitom, figyelmükbe és szeretetükbe ajánlom Krajcsovics Éva képeit.

Hefter László

2005. 02. 22.