Publikációk

GALÉRIA AVATÓ ÉS KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ
Üvegszimfóniák
Az ólmozott üvegablak - Elhangzott az „Üveg az építészetben” című konferencián - Tölgyfa Galéria.
Vörös és kék tüzek - Benkő Mariann képeiről
Buczkó György térplasztikája a MOM-parkban
Dárday Nikolett budapesti kiállításának a megnyitójára
Erdei Sándor, Ferenczy Noémi díjas üvegművész 2005. évi budapesti kiállításának megnyitóján elhangzott beszéd
Horváth Márton Láz-Ul-Ások könyvének előszava
Jegenyés János üvegkapui, a fény diadalívei.
Köblitz Birgit és Szilcz Mariann munkáiról
Krajcsovics Éva képeiről
Mészáros Mari munkásságáról
Schrammel Imre kiállítására

A Győri kiállítási naptár egyik kiemelkedő eseménye volt Schrammel
Imre Kossuth díjas keramikus művész bemutatkozása a győri
Könyvtárgalériában. A kiállítást nézve első gondolataim nagyon
aforizmaszerűek – ez a hal örökké itt marad ezen a parton – kicsit
mulatságos és megrémít, de azért komoly dolog.

Schrammel Imre a kihűlt vulkáni kőzetek évmilliók alatt a víz által
finomra őrölt szerves anyaggal telített, a növekedést és a változást
is magába rejtő agyaggal dolgozik. A víz, a tűz segítségével kemény
állandóságot sugárzó képződményeket hoz létre, felfüggeszti az
átalakulást. Az idő végtelen horizontján egy pillanatra megáll,
tükröt tart mai világunk elé, de érezzük, hogy az örök körforgás
lehetőségei is benne maradnak munkáiban.

Élet és halál, egység és harc, szétválás és összetartozás, egymásra
hatás, az ellentétek végtelen játékainak láncolatai találkoznak a
múlt emberi kéz által alkotott tárgyak töredékeivel, lenyomataival,
az elmúlás emlékpontjaival és alkotnak véletlenszerűnek tűnő,
elgondolkoztató szellemi objekteket, változatos, finoman
kiegyensúlyozott formacsokrokban.

Véleménye van érzelmi kultúránkról, racionális képességeink
fonákságairól. Kérdez és válaszol, megoldásokat keres, játszik,
kételkedik, tanulságokat mond, aztán felülvizsgálja azokat, majd
újra kezd, másfelé indul, máshogy, másképp, szellemesen, szerteágazón.
Tanít, tanácsot ad, állásfoglalásra késztet. Olyan világot mutatott
nekünk, amelyben a tragédia percei ugyan úgy jelen vannak, mint az
élet szépsége, a gondolat szabadsága és kimondhatósága. Örömökről,
bánatokról, a természettel való kapcsolatáról beszél és mond
történeteket vizuálisan, szavakban megfogalmazhatatlanul. Olyan
élményekbe szövi bele gondolatait, amelyek a kisalföldi embereket is
érthetik, ha a pinnyédi, ásványrárói vagy a véneki folyópartok iszapos
fövényeiben sétálnak, vagy a Szigetköz sáros útvesztőit tapossák.
Itt volt, itt van és itt marad közöttünk – mondhatnánk..

Nincs leírható filozófia, nincs esztétizálásra késztető formai
megoldás, és távol van korunk művészeti blöffjeitől. Csak szeretet
atmoszféra van és őszinte, végtelen kitárulkozás. Minden szívből jön,
az élmények, az ösztönök, a mesterség, és az alkotó szellem kapcsolatából.
Schrammel Imre munkái távol vannak a piac cirkuszától. Hittel és reménnyel
hirdetik, hogy vannak, és midig lesznek olyan emberek, akik képesek érzelemmel,
értelemmel és a természettel kiegyezve élni és ez mindennél fontosabb számukra.
2001. november 10.

Hefter László

2001. november 10.